Azt nyilatkozta a minap Chikán Attila, ez az egykor a Fidesz köreiben szebb napokat is megélt közgazdász, hogy  "a szakmai hozzáértésnek nagyon alacsony a presztízse ebben a kormányzatban".

Hát ja.
A magamfajta pondrólelkületű bloggermegmondó már a Forradalmi Jogász - paraszt Kormány kinevezése óta mondja, hogy náluk a vezérrel kezdődően elég sok minden alacsony. Tudásilag, presztízsileg, sokmindenileg. Eztet most én azér hozom elő, mer a jónevű közgazdász ezt annak kapcsán mondta, hogy
"több, akadémikusokból, vezető vállalatvezetőkből, nemzetközileg elismert szakemberekből álló testületben is benne vagyok, amelyek megpróbálták, megpróbálják "rátukmálni a kormányzatra munkájukat, esetleg már saját, elemzésekkel alátámasztott javaslatukat, szakértői anyagukat, de egyik esetben sem jutottunk még annak a közelébe sem, hogy érdemi szinten foglalkozzanak a dokumentumokkal".

Azaz a presztízs kicsi, az orca meg nagy.
A köpcös az évértékelőjében még ezt mondta:

" 2011 az ország számára a megújulás éve lesz, 2012 az elrugaszkodásé, 2013 az emelkedésé, 2014 pedig a gyarapodásé. Bár ezeken az állomásokon nemcsak a gazdasági változásokat értette - hanem például az új alaptörvény megalkotását és az államszervezet átalakítását is - a beszédben komoly hangsúlyt kapott, hogy a pénzügyeknek kiemelt szerepük van.
Én akkor ezzel a szöveggel kapcsolatban valami ki tudja honnan előbukkanó hitetlentamási indíttatásból  elkövettem némi vizuális inszinuációt:

http://tinyurl.hu/YpXB/

Az idei évről beszélve azzal riogatta az őt áhitattal hallgató rezsimszolgáit, hogy "ha nem sikerül a megújulás, visszatér a múlt. Ránk szakad az ég, elsöpör az államadósság lavinája, és hosszú időre elveszítjük az esélyt a fölemelkedésre".
S követte sűrű taps. Vas.
Mosmeg ahogy a napvilágra került gazdasági mutatószámokat nézem nem úgy néz ki, hogy megújulunk 2011-ben. De nem csak én látom így, hanem Chikán is:

"...egymillió új munkahely tíz év alatt, vagy hogy a gazdasági növekedés legalább három százalék lesz, de az optimista variánsban felpörög öt-hét százalékra. Akkor is leírtam, most is tartom, hogy ez a növekedési ütem messze nincs benne a magyar gazdaságban. Ezt nem lehet megcsinálni. Különösképpen nem lehet megcsinálni azzal az intézkedéssorozattal, amellyel a kormány ennek nekiindult."

Ugyanitt a nemzet jobbkeze is megkapja a magáét:

"Az a fajta gazdaságpolitikai hitvallás, amelyet Matolcsy György képvisel és őszintén mondom, nem tudom, kik állnak még mögötte, és ami szerint a belföldi kereslet erősítésével kell építeni a növekedést, ez egy olyan kis, nyitott gazdaság esetén, mint a magyar, szinte tankönyvszerűen megvalósíthatatlan."

És az a csúnya helyzet, hogy ezt nem csak Chikán meg én láttuk és látjuk így, hanem bel és külföldön nagyon sokan. A kérdés most már csak az, hogy kormányon látják-e, vagy jön a köpcös által beígért égszakadásba csomagolt lavinaomlás és először gazdaságilag, majd az élet más területein is  szarta - szene széjjel kokizzuk magunkat.
Ahogy hallom, már meg is van a válasz, mintegy százmilliárdnyi nemmegszorítás nevű megszorítás képében és már a helyére is biccentődik minden.
Ennyire egyszerűek.
Igazából ebből a szituból már nem lehet jól kijönni. A száznyolcvan fokos köpönyegforgatás már megvolt, a rendkívüli helyzet mantrát is már ezerszer elsütötték, a csontvázakat már megtalálták, vagyis nem maradt más csak a meztelen király és az udvaroncok meg a hívek. Az utóbbiaknak lesz egyre szarabb, ha ugyanis Ő nem tudja a megoldást - márpedig nem tudja - akkor az elmúltnyócban sem tudta. Vagyis az elmúltnyócév vergődéseit nem lehet megindokolni mással mint a végletekig felhergelt udvaroncok és hívek  gyűlölködésével és a kis köpcös hatalommániájával.
Persze ellesznek még egy darabig azzal, hogy ha a a szar már a szánkig ér, akkor is bebizonyítják, hogy
- az nem is szar,
- ha mégis, akkor más szarta, alighanem a Gyurcsány,
- percek kérdése, és a kormány kihúzza a dugót a lefolyolyóból és a szar eltűnik,
- és különben is, nemmegmondta a szijjártópeti, hogy mindenki jól fog járni?
Nekünk, akik nem vagyunk hívők ma már az kevés, hogy odaszöszmötöljük kommunikatíve, hogy a világ semmit sem veszített volna, ha inkább egy kellemes délutáni séta, vagy egy szépen csapolt és enyvezett hokedli projektje valósul meg annak idején a drága mamájuk és papájuk által.
Az is kevés, hogy szóban és írásban tömeges méreteket öltve önfeledt lehülyézésben részesítjük őket nap, mint nap.
Több kell.

P.s.:
A Chikán interjú az Origón:

http://tinyurl.hu/LPOD/

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Neonbagoly Fészke facebook oldalához!
 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.