Csak bámulom eztet a nagy nemzeti agyzsibbasztást és türemkedik belőlem kifele egy erőteljes hangú mijafaszvan  formájában a szódáskocsishoz  méltó pikareszk profanitás.

Azt hittem, hogy nagy nemzeti agyi bukdácsolás talán ott véget fog érni, hogy amikor a minap kormányszóvivőileg már majdnem lelepleztük a nemzetközi minősítőbűnözést, az Államadósság Kezelő Központ egyik vezetője lenyilatkozta az Origónak, hogy mi kérjük fel a hitelminősítőket, sőt szerződésben állunk velük és még fizetünk is nekik a jelentéseikért.

Íme:

 

 

De nem.

Mosmeg az van, hogy kiderült, még tavalyi a kipaterolás is unortodox volt, így aztán mégis köllene az ájemef nekünk. Úgy látszik, ez egy ilyen barátkozós szabadságharc, vagymi. Vagy ez már az a sajátos észjárásba oltott több fejjel való gondolkodás lenne, amiről a köpcös Londonban delirált?

Mindenesetre, az már fehéren - feketén látszik, hogy a körkörös sallerkoki védelem nem jött be. A nemzetközi karvalytőke addig lengette fenyegetően a fejünk fölött az ő karvalytökét, amíg arra nem kényszerültünk, hogy újra egy asztalhoz kell ülnünk ezekkel a minden hájjal megkenekedett galád ájizékkel.

De neeeem, nemúgy.

Hanem így:

 

"Most egy biztosítás típusú megállapodást szeretnénk kötni az IMF-fel, a szabad kéz politikáját nem akarjuk feladni, többé Magyarország gazdasági önállóságát senki nem korlátozhatja...a régi típusú IMF-megállapodás, amelyet lezártunk 2010 őszén, az arról szólt, hogy ők megmondták, mit kell csinálni Magyarországon, és ha mi azt csináljuk, akkor adnak pénzt, és akkor mi nem fogunk összeomlani...az új megállapodás lényege azonban az, hogy mi inkább egy biztosítást szeretnénk, a szabad kéz politikáját nem akarjuk feladni" – szögezte le a kormányfő.

 

Így azér ugye mingyá más nem?

Csakhátugye, mondhatni szokás szerint, van egy kis bibi. 

Még mielőtt össznépileg közfelkiáltással felkérnénk Kerényi Imrét, hogy adja le a megrendelést az udvari festőknek egy, „Orbán Viktor és Matolcsy György büszkén járul az IMF elé” című kép megfestésére, ami a 2012-es költségvetés bőrkötéses díszkötetének képillusztrációja lenne, vessünk egy tétova pillantást a hárombetűsök közleményére:

 

 

Gondoltam megnézem, mit szól ehhez az aranyszájú szóvivő:

 

 

Hát..."Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" hogy a klasszikust idézzem.

Ezek után az a sanda gyanú éledezik bennem, drága nertársaim az úrban hogy ezek megint megpróbálják palira venni a világot. A vazallusokon és a papucsállatka észjárású maradék híveken kívül azonban már nemigen fog hinni nekik senki. Ez a történet arról szól leginkább, hogy blöffölni, nagyot hazudni immáron büszke magyar dolog - és aki mást gondol az magyarellenes komcsi, vagy valami egyéb globálkapitalista, judeoplutokrata mételyféle.

Nem akarják észrevenni, hogy ez már a végjáték.

Közeledik a pillanat, amikor a köpcösviki, meg az ő fröccsöntött szent jobbja szembesülni kényszerül azzal a ténnyel, hogy mégsem a csóva farkalja a kutyát.

És az nem csak nekik lesz szar ügy.