Lehet besírni

Mosmá, hogy így kifele kászálódok a takonyból, meg az egyéb légúti váladékokból, megpróbálok néhány keresetlen sort idesrájbolni, mer eddig akáhányszor nekifogtam, csak addig jutottam, hogy bazmeg.
És ez nem lázálom volt.
Itt vót nekünk ugye a szokásos köpcös féle értékelő a csókosok előtt.
Vajmi gyönyörű és felemelő volt, ahogy szokott. Épültünk is belőle a magaságosig. Sőt még tán tovább is.
Aszongya a köpcösös, hogy:
ad egy:
mindenki kaptya be, aki nincs velünk. Aki velünk van az is, csak neki nem mongyuk.
Ad kettő:
mámostis minden nagyon fasza, de ez semmi ahhoz képest, hogy mennyire éktelenül fasza lesz minden húsz - huszonöt év múlva.
Ad három:
Ehhez nem kell más, csak ő, meg a jobbkeze, mer a magyarországi balliberális oldal egy nagy halom moslék, a vezetői egytől egyig aljas hazaárulók, tolvajok és gengszterek.
Ad négy:
Aki meg hepciáskodni mer, annak a tanácsadóm betol egy toffanós lengőt. Estleg hasbarúgja.
Oszt ennyi. Azt mégse mondhatta, hogy elkúrtuk. Azt úgyis tudja mindenki.
Én má csak annyit tennék hozzá, hogy a régiónkhoz képest mindenben alul maradunk, visszaesés van, vonul ki a tőke. Oké, hogy ezt eljópofizza egy pojáca, de ehhez miért kell tapsolni?
Mosmeg aztat jáccuk, hogy van egy sértett kisgyerek, akinek a csúnya AB nevű bácsi nem engedte a játszótéri duhajkodást és most durcáskodásból és hisztiből toporzékolva megmutatja, hogy csak azért is úgy lesz, ahogy ő akarja. Kerül, amibe kerül.
Aztán tegnap eljött a kabaré ideje.
Tegnap láthattuk néhány fiatal karakán kiállását a demokrácia és az alkotmányosság mellett, de láthattunk sok mást is. Ott volt minden kellék, ami miatt abszurdisztánnak is hívják magyarországot.
A karambolozó rendőrautó, a fideszes logisztika és napidíj nélküli békemenet, a székházvédő kopasz fradista egykori elítélt, a bóti nápolyit, meg linzerkarikát házi süteménynek hazudó fosbarnára szolizott szenátorina, a szépen fésült agressziót sikoltozó kommunkációs igazgató, az Orbán beszédeket kifütyülő ellentüntetők, hogy csak a viccesebbeket említsem.
A neten meg a kommentelőhadak vívták és vívják ádáz csatájukat a maroknyi tiltakozó fiatal vérét követelve.
Ilyenkor szoktam mondani azt, hogy ez itten kérem Magyarország.
Lehet besírni.




Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Neonbagoly Fészke facebook oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.