Asszem most van az, hogy megrogytam, mint a ruszkicsizma szára. Most hallom, hogy a köpcös nélkül nem ünnep az ünnep. Teljesen le vagyok targiázva.

Nyugtasson meg má valaki!
Tessék mondani a rúdunk azér állni fog? A zászló fel lesz vonva rá? A huszárlovak végezhetik a dolgukat a Kossuth téren? És többi szokásos cucc?
Az öt éves gyász az smafu? A terrorféleség emléke? Amikor tuggyukkik kilőtték a tuggyukkik tuggyukmijét?
Ha már a főnök kimegy Brüsszelbe, hogy ráncba szedje ottan azt a sok hülyét, valaki azér odaállhatna az emelvényre és mondhatna néhány okosat.
Mondjuk ilyeneket:

"Rossz eszközökkel jót elérni, igaz ügyet szolgálni nem lehet. A cél sohasem szentesítheti az eszközt. Bármily erős a kísértés, bármily magas a hullámverés, a gát nem szakadhat át, a vizet mindig meg kell tartani. Ezért nem lökhetjük félre ma sem a rendszerváltáskor közösen alkotott szabályokat, hiába kötik meg a kezünket."

"Magyarország éppúgy, vagy még inkább a reménytelenség, a szerencsétlen kisebbrendűség országa, mint amilyen a rendszerváltás előtti volt. A gyarapodás szűk csoportok kiváltsága, egyre több az igazságtalanság, égbekiáltóak a társadalmi különbségek, az érdem szerepe csekély, a hatalmon lévők dölyfösebbek és erőszakosabbak, és eközben az ország még jobban lemarad az európai versenyfutásban, mint akkor."

"Az ország nyakig úszik az adósságban, a költségvetés romokban, a gazdák kivéreztetve, a munkanélküliség nő, a magyar vállalkozók pedig alárendeltek a saját hazájukban, a felvett kölcsönök, száz és ezer milliárdok pedig eltűntek."

"...akadtak Magyarországon jó néhányan, akik azt hitték, lehet a nép, lehet a nemzet ellenében, lehet az embereket semmibe véve kormányozni Magyarországot, de az ilyen kormányokat eléri a végzet. Eléri őket a végzet, mert az elnyomó kormányok nemcsak megrövidítik az embereket, de le is nézik őket. Azt gondolván, ha valaki kívül van a gazdagok és a hatalmasok körén, akkor jelentéktelen is. Azt gondolják, ha nélkülöznie kell, akkor beéri, sőt örül a napi betevőnek, se vágya, se akarata, se értelme nem lesz olyan nagy dolgokhoz, mint a szabadság vagy éppen az igazság. Tévednek, nagyot tévednek, amikor nem adják meg azt a tiszteletet és elismerést, ami mindenkinek kijár. Tévednek, és mindig éppen ez a tévedés lesz végső bukásuk oka, amikor nemcsak a hatalom bársonyszékeiből kell távozni, de szembe kell nézni a tettek következményeivel, és vállalni kell a felelősséget hivatali visszaélésekért is. Mindig eljön ez a pillanat."*

Nem is értem, miért is nincs nekünk két Orbán Viktorunk. Az egyik itthon boldogítana minket, a másik meg lerendezné Európát.
De szép is lenne!
Egyszerűen nem hiszem el, hogy a vazalluslerakatból éppen most ne tudna valaki odaállni és emlékezetből felmondani pár passzust az Orbán összesből. Azt sem hiszem el, hogy amikor bedobták a köztudatba az asztóriás naggyűlést ne tudtak volna a brüsszeli programról. Bár ha belegondolok, ezeknek én már semmit sem hiszek el.
Csak ne lenne az a bennem bujkáló gyanú, hogy más okok vannak a lemondás hátterében. Olyanok, amelyeket csak aznap este ismerhetünk meg.

*Idézetek Orbán Viktor korábbi beszédeiből.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Neonbagoly Fészke facebook oldalához!
 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.