Ez itten egy próba 

Kicsinység kivártam az illő gyász miatt, már épp ölögen használták ki harsány bunkósággal pro és kontra.
Összegyűlt azóta egy pár billentyűzet után káltó történet, de amiről most írok, az a többinél valahogy jobban basz... izé, birizgálja a horgas csőrömet.
Mégha neonbú vanis.

Mámeg az van itten, hogy szügyig dagonyázunk a nagy-nagy csigatévé biznicbuliban.
Merhogyugye aztat mongyák a hírek, hogy a két közpénzen anyakocai méretekre hízlalt oligarhajellegű képződmény cicaharcba bonyolódott a médiapiacon.
Hámitmongyak, ez várható vót.

Mámegin csak nézek ki a fejembű, oszt tenyésznyúlként szaporodnak bennem a miafaszvan kezdetű kérdések

Mostanság az megy, hogy:
pengedrót, kerítés, GYODA, ilyen tábor, olyan tábor, zóna, illegális, regisztrált, nem regisztrált, Röszke, Keleti, KÖKI, beengedem, nem engedem, kiengedem, nem engedem ki, van jegye, nincs jegye, van papírja, nincs papírja, szír, nemszír, álszír, Merkel, Fabius, németek, osztrákok, EU, szemét EU, EU a hibás, kvóta, nemkvóta, fogadjuk be, ne fogadjuk be, elfoglalnak, Soros, mocskos USA, takaroggy, komcsik, Gyurcsány, zsidók, buzik, libsik, hazaárulók, estébé.

Bár netszerte sokan vallják, hogy nem kéne foglalkozni a rövidgatyára vetkezett köpcösbrigád izéfürdői évi rendes fellépésével és van is némi igazságuk, azé néhány keresetlen szó csakcsak kikívánkozik a magamfajta hiszteroliberálbolsi magyargyűlölőből.
Vagy mia rosseb vagyok szerintük én most éppen.

Árpi!

Nehogy etünnyé nyaralni valami celebpuncival bazmeg!
Szükségem van rád. Meg a Finkire is.
Az jó húzás vót, hogy a kvesztorbuli, meg a vejkó ügyei egy darabig lekerűttek a napiendrül a halálbünti, meg a menekültügy felhabosítása miatt, de ez kevés, mer ezekbazmeg nem nyugszanak.
Most mondmeg, mi a fasz bajuk van?

Azé érdekes lehetett az elmútt pár nap a Kormányvédő Agyhalott Akciócsoport, leánykori nevén a CÖF vezérkarának. Az amúgy idült önértékelési zavarban leledző társaság végig kellett, hogy nézze azt, hogy az Európa Parlament nyomatékos fenyegetésük ellenére, mégis tárgyalja a "magyar ügyet".

Háezbazmeg nem bírja abbahagyni.
Arról írtam legutóbb, hogy a csuti köpcös futtya az ámokot országszerte és szartaszeneszét hánnya a népek pofájába a habonyiádákat.
Mindezt azért, hogy elterelje a figyelmet kvesztorékról, a korrupcióról, a vejkómutyiról, a földbérletbűnözésről és egyéb szarságokról.
Ahogy én látom, ennek nem bír vége lenni sose.

Má a fészbúk is aztat tolja a pofámba, hohy nyolcvan napja nem írtam. Meghogy hétszázhatvankét ember már jó ideje nem hallott rólam.
Dehát micsinájjon egy ilyen magamfajta hiszteroliberálbolsi kivénhedt firkászféle izéblogger, amikor napszámra kúrják pofán politikai terméknek szánt bázzvördökkel.

Háhogymikvannakmámegin?!
Arról zeng a világ, hogy Magyarország miniszterelnöke egy szaporítóanyag.Meg az ötös számú párttagkönyv büszke, ámbár olykor tipikus fajbunkó tulajdonosa is.
Megmég azis lehet, hogy sokan mások is, de őket még nem vette arra az aranyos szájára az a drága nagytestű, talpig becsületes vállalkozóember.

Mosmeg azvan, hogy teljesen le vagyok targiázva.
Vagymi.
Má napok óta kétség és remény között vergődök, hogy vajon mostan mi lesz ezután a pártunk  és kormányunk, valamint sokat szenvedett népünk agyhalott fideszes része által szarta-szene széjjel olvasott, nézett, valamint hallgatott médiumoknak nevezett izékkel.

Bár inkább maratt vóna ott, ahol eddig vót. Merhogy ilyenkor, amikor előkerül a fasztuggyahonnan, mindíg tele van szalajtva hemoglobinnal, vagy miatökömmel.
Ésakkor kajakra nekiáll fullba tolni a kretént.

Néhány mondat a 2014-es fészekaljából.

Mámegin azvan, hogy akárhova nézek, akármit olvasok, gejzírként törnek föl belőlem, a miafaszvan kezdetű kérdések.
Mermitis lehet kezdeni azzal, hogy az Eu meg a NATO az amerikaiak kottájából jáccik.
Amerika meg ugye a Fletóéból.
Sőt, mán a fletóék pénzelik az Obamát is.

Tudom, háperszehogy tudom, bizonyos szint fölött már nem illik írni a Szíjjártóról. Mostan nemis igazából az ország legfőbb zselés cövekjéről lesz szó, hanem az ő gyerekkori győri fidelitasos cimbijéről, az ő focistatárs házicsicskájáról, a Benkő Szilárd nevezetű fehérjehalmazról.

Mámegin sajnos csak perceim vannak az írásra.
Mióta blogolok, az a szokásom, hogy mindenféle füzetecskékbe, cetlikre leírom, ami eszembe jut, oszt ha van időm archíválom és ha kell előveszem.
Hámostan előveszem ezeket írás helyett.
Bocs.

Óbazmeg mekkora buli van mámegin itten.
Ezek a mocsadék usákok szopatni akarják a mi sikeres, összefogott nemzetünket.
Mégazajó, hogy mértékadó sajtónk, meg a frissen kinevezett külügyminiszterünk éberen vigyáz a hon érdekeire és nem engedik, hogy az amerikai karvajtőke elsárgult fogaival rágja fájó és szenvedő nemzettestünket.
Denemám!

Az a helyzet itten sajnos mámegin, hogy a hülyeség elért a világunk végire, ottan meg csak lóg lefele, mint egy elcseszettül nyújtott cafrangos rétestészta az asztal szélirül.
Merhogy teszemaszt mire gondújjak, mikor csak arról lehet tudni, hogy mahónap helyhaválasztás lesz,  hogy megin megtaláták a Bélát, meg a Bélánét kémileg.

My dear Mr. CÖF! (or WTF)

Tájékoztatom önt, hogy levelét megkaptam és ezúton mondanék önnek köszönetet azért a pár vidám percért, amit szerzett vele nekemnek.
Amikor pár éve meghallottam, hogy az ön imádott prime ministere, akit itt a White Házban magunk között csak little hungarian stockynak hívunk, alkalmaz bohócügyi államtitkárt, mi is létrehoztuk ezt a posztot.
Vidám levelét válaszadás céljából továbbítottam a házban ilyen ügyekre szakosodott Secretary Clown Affairs-nak.

Még valamikor régesrégen, a bagolyfészek előtti időkben eccer eztet találtam írni róla:

"Végy egy Kiszel Tünde szemöldöke és hat pár félretaposott rendőrcsizma lópokróc alatt megesett egyéjszakás kalandján fogant létformát, aggyál rá armani öltönyt, meg guccsi cipőt, toljál az orrára szemüveget és kész is van a fidesszóvivő. Agy nem köll neki. Még pontszerű se."

Mongyuk azóta vót má hozzá hasonló, de az etalon egyértelmű, hogy csak őkelme lehet senki más.

Máhogy abban, hogy kurvaország ez baszki, akárhonnan nézem is.
Itt vót teszemaszt ugye a minap, a lenyel... izé... lengyel barátaink által (v.ö. dwa bratanki) felplankolt eset a felcsapot farkú orosz vezér, meg a felcsuti püffedt pávatáncos orális afférjáról.

Olyanokat lehet olvasni mostanság, hogy a minimálbér nem éri el a még a létminimumot se.
Meghogy annyian leledzenek napról-napra a létminimum alatt, hogy a statisztikus állami főbazmegok megse merik mondani, hányan is vannak.
De a félig-meddig éppen felálló.....(hehe, most ezt egy kicsit elképzeltem.) kormányunknak eszébe sem jut ezzel foglalkozni.

Asszem, hogy mosmá mindenki láthattya, hogy úgy saccperkábé mire is gondút a köpcösviktor, amikor aztat tolta az ország népének ábrázattyába, hogy sokminden lesz itten folytatásilag, de konszolidáció, na az aztán nem.
Hámáméris lenne?

Mámoshogyígy elmúttak azok a nehéz napok, a mindenoldali sajtónyalonc és fikaközöségnél is kezd lecsengeni a buli, a munkáslevelezők, a trollok és a bérkommentelők is csendesednek kissé, meg kéne állni egy pár keresetlen szóra.