Ázsiai félizé

Elnézegettem én itten az elmúlt napokban, amint a Forradalmi Jogász-paraszt Kormány első embere sorozatosan konzultizél. Öröm volt látni és hallani, hogy mennyire éktelenül faszán halad itten szinte minden. Azt meg pláne, hogy dolgozó népünk és a vele szövetséges parasztság, meg a cigányság farkasflórinak hódoló része, kiegészülve a nemzetközpontú értékkonzervatív magyar értelmiséggel és az ilyen esetekben kihagyhatatlan óriásnyelvű iparkamarai elnökkel meg a két ölebszakszervezettel, mennyire meg van elégedve a dolgok menetével. Vagy inkább állásával.
Ez még nincs véglegesen eldöntve, de mosmá mindegy is.
Azé mindegy, mer a mára már kissé megvénült skálakópé elkúrta a végszót, a köpcös meg eltette későbbre klozetpapírnak a habonyárpi előkészített dumáját és nekiállt izomból szpíccselni. lett is mingyá táncrendezés, demokráciázás, hanyatló nyugatozás, magyar feívelésezés. Elő lett adva az összes panel. Aztán a végén csk kibökte, hogy mi is foglalkoztatja mostanában.
Ezt a részt ideteszem kicsit bővebben, mint amennyi a sajtóban megjelent:

"Ugyanakkor, mint ahogy lenni szokott – majd ezt később jól megbánom, ha elolvasom a lapokat –, Demján Sándor hozzászólásai rendszeresen kicsiklandoznak belőlem olyan mondatokat, amelyek kockázatosak, és nem biztos, hogy kell róluk beszélni. De ha már így magunk között vagyunk: az én filozófiám és fölfogásom szerint az összefogás nem szándék kérdése; az összefogás erő kérdése. Az összefogás első föltétele az erő. Ha van erő, van összefogás. Ha nincs erő, hanem széttagoltság van, összefogás sincsen. Ez nem minden kultúrában igaz talán; lehet, hogy vannak olyan országok, ahol ez nem így működik, mondjuk, a skandinávoknál el tudom képzelni. De ilyen félázsiai származékoknál, mint amilyenek mi vagyunk, egész biztosan, hogy így van. Ha van erő, amely jó irányba tart, akkor van összefogás. Ha nincs erő, mindenki szanaszét megy. Mindenki okos, mindenki jobban tudja, mindenkinek van egy jobb ötlete, és mindenki személyes büszkeséget csinál abból, hogy véletlenül sem az összefogás mentén haladjon, hanem valahogy külön. Ilyenek vagyunk. Ezért én Magyarországon azt tanultam meg a politikában, hogy Magyarországon akkor van összefogás, ha van egy politikai erő. Lehet, hogy nem centrális erőtérként kell leírni, mert akkor az értelmiségiek ezen fölizgulnak, hanem valahogy másképpen, de az összefogásnak egy vezérerővel való megvalósítása az egyetlen forma. Ez nem zárja ki a demokráciát, nem zárja ki a vitát, a konzultációt, még a hatalomváltást és a politikaváltást sem zárja ki, de a mindennapi működéshez a két választás között erőre van szükség. Azért halad és azért reagál szerintem Európa többi országánál jobban Magyarország a válságra, mert van egy ilyen erő, amely képes működtetni az alkotmányos intézményeket. Majd ha eljön az ideje, most még nem itt vagyunk, akkor is azt fogom mondani a magyaroknak, hogyha összefogást akarnak, akkor hozzanak létre egy erős központi akaratot, mert egyébként nem lesz összefogás. Magyarországnak a történelme szerintem erről szól. Ennek az értéke, ezt a „társadalmi béke” kifejezéssel írta le az Elnök úr és mások is használtak ilyen szóösszetételt, ez lesz a legnagyobb értékünk."

Baszki köpcös! Má megin fordítva ülsz a gebéden.
Az erővel kikényszerített egységet azt nem hívják összefogásnak sem a skandinávok, sem a fél, vagy egész ázsiaiak. Az így kialakított társadalmi békét sem. Ha mégis, az nem tart csak addig, amíg az erő megvan. Azt mondod a kétharmad maga az összefogás. Hol van az már? Hát az erő?
Tudod te azt pontosan, hogy sehol, akármit is hoz ki a Századvég.
Most azok szóltak be nyíltan, akikre egyfolytában hivatkoztál, amikor ezerrel ment az oligarházás. Akiknek megpróbáltad beadni, hogy sajnos csak pár nagyszerű emberből tudsz ebben a ciklusban többszörös milliárdost csinálni a sok közül és ehhez nekik is egyre több adót kell fizetniük.
Ez volt az első ilyen és te kínodban máris nekiálltál hülyeségeket beszélni.
Az, hogy az ilyen magamfajta nagypofájú libsi zsigerből le vagyok ázsiai félfaszomfüttyözve, az még akár rendben is volna. Nade, hogy már a nertársak meg a nertársnők is?!
Olvastad a reakciókat? Észrevetted, hogy a pártod honlapján, de még a saját oldaladon is a szerkesztők a súlyos ámde kezeletlen problémádat felismerve a vérciki szövegeket kihúzták?
Hámitmongyak. Pont ideje, hogy elhúzol pihenni egy kicsit.
Addig is házifeladatként elgondolkodhatnál azon, hogy minek is hívják azt, aki ereje teljében van és anyagilag töretlenül fejlődik, mégis kölcsönért kuncsorog egy válságban lévő hanyatló nagybetegtől.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Neonbagoly Fészke facebook oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.