Nnna.
Elment.
Az aktivista.
Jól szituáltnak látszó, ötvenközeli fekete hölgy.
Udvarias.
Aláírnám-e fideszes Bencsik János ajánlóívét.
Nem.
Nem én vagyok a kubatovlistáján, hanem az, akitől a lakást bérlem, így kissé tanácstalan.
Vállalnám névvel, hogy nem írok alá?
Természetesen.
Vonalkódos papírt vesz elő.
Név, cím, telefonszám?
Ez utóbbi nem.
Szavazni fog?
Igen.
Kicsit sajnálom, hogy nem kérdezi meg, kire.
Pedig megmondanám.
Témát vált.
Esetleg más a családból?
Biztosítom, hogy a feleségem is ugyanúgy, mint én.
Bágyadtan próbál viccelni:
Esetleg a kutyus?
Gyorsan elhátrál az ajtótól, amikor látja az ábrázatomon, hogy csak udvariasságból nem küldöm az anyjába.
Ajtó becsuk.
A feleségem a hűtő takarásában kajánul vigyorog.

Ps.: Ez iten alább Hell Pista blogtársunk zseniálisan megzenésített és előadott verse.
        Most talán még aktuálisabb, mint amikor írta.

Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a Neonbagoly Fészke facebook oldalához!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.