Most akkó itt állok szügyig a córeszban, hogy ki fog vajon nekünk gyűlölködő csetepatét csinálni az ünnepből? A hazánkat interszitin elöntő orbánhaver lengyel bratankik, a millahívő franciák, vagy a kiscsoportban nyomuló viperás betyárféleségek?

Mosmá biztos, hogy a világ vak. Én meg csak bámulok belefele, miközben tenyésznyúlszerűen szaporodnak bennem a miafaszvan kezdetű kérdések.

 Az a helyzet, hogy a belvárosi zsúrpubik és lányismerőseik, valamint a hozzájuk csapódó jobb sorsra érdemes, mitsem sejtő vidéki ződek alkotta szervezetképződményről írni nem egy nagy truváj.

Most, hogy talán lassan végetér a tüntimatek, pár szót ejtenék én is erről a múlt hétvégi kispolgári hömpölyről.
Szerintem viccesországot játszunk mámegint.

Töredelmesen be kell vallanom, hogy sok embertársammal ellentétben eddig én nem hittem az ufókban. Sőt, nem átallottam alkalomadtán még viccelődni is velük.
De ennek most vége.

Úristen, mennyire várom már eztet a kormánypárti csődületet. Más már nem is hiányzott, csak ez a fülkeforradalmi szabadságharcos békemenet, amit a mostani erkölcsös polgári demokráciában hívő magyar demokraták szerveznek.

Mosmá aztán télleg kezdek teljesen teleszaladni hemoglobinnal. Vagy mivel.

Drága nertársaim! Asszem most az van, hogy a kapitalizmus építésének sajátos magyar vonalvezetésű, ámde rögös útján haladva valahol mentálisan elvesztettük a Viktort. Meg még az ő jobbkezét, a kancsal zsenit is.

Olyan ez, mintha hirtelen 1989 - ben ébredtem volna fel. Amint egy kis ideje akad valakinek, rögvest gründol egy pártot. Természetesen baloldalit.
Hátélleg, mimást?

Asszem most van az, hogy megrogytam, mint a ruszkicsizma szára. Most hallom, hogy a köpcös nélkül nem ünnep az ünnep. Teljesen le vagyok targiázva.

Asszem a kormányzó pártokban mostanában azt játsszák, hogy mindenki hozzon magával még egy Gyurcsány ügyet. Vagy valami ilyesmi.

Valahogy az  az érzésem, hogy talán könnyebb értelmezni a kormánynak és törvényhozásnak a nyári szünet utáni teljesítményét, ha történteket egyszerűen a magyar szórakoztatóipar napról napra megjelenő újabb és újabb fejezeteinek tekintjük.

Egész hétvégén, valahogy rossz érzésem volt. Kétség és remény közt vergődtem, hogy netán ezen a héten esetleg háború nélkül maradunk.
De hálistennek nem.

Azt nyilatkozta a minap Chikán Attila, ez az egykor a Fidesz köreiben szebb napokat is megélt közgazdász, hogy  "a szakmai hozzáértésnek nagyon alacsony a presztízse ebben a kormányzatban".

Olvasom, hogy má megin kezdik frászoltatni a rokinyuggereket, a nagy őszi mélytorkoztatással. Egyre több híradás emlékezteti a nemzeti együttizélés eme hitvány páriáit, hogy napjaik meg vannak számlálva. Mer lesz nekik hamarost olyan felülvizsgálatba ojtott visszavezetés, hogy nem győznek majd maguk alá sallerozni.

Akárhogy is nézem én eztet az albizottságosdi játszódást, csak az jut az eszembe, hogy az emberi hülyeség má megin elért a világ végéig és ottan cafatokban lóg lefele, mint valami elcseszett rétestészta.

A rövidnevű úr ír. Véleményt. Magyar bíró büntet. Jogerősen. A TASZ tosz. Oda. Juropék megsemmisítenek. Blama. Zanzítva ennyi a hír.
Hámitmongyak.
Nem szeretnék mostanában Strasbourgi Emberjogi Bíróság lenni. Majd kapnak ezek olyan sallert a köpcöstől, hogy a koki adja a másikat. Majd megtanulják ezek a strasszburgék, hogy a Tokaj Kereskedőházzal nem lehet szarozni. Ráadásul a magyar állam fizessen 3580 eurót?

Az a helyzet, hogy mostanában egyéb elfoglaltságom miatt nemigen volt időm írni. A kevés időmet inkább olvasással töltöttem. Ezt a tevékenységet én úgy szoktam elkövetni, hogy a kurucoktól a Népszaváig elolvasok mindent, amit csak bírok.
Természetesen a hozzászólásokkal együtt. Úgy az igazi.

Olvasom netszerte a bérszóvivők, a bérszakértők, a bérfirkászok, valamint az egyéb bér és nyalonchitű írástudók és tudatlanok dühödt reakcióit a bohócforradalommal kapcsolatban és bármennyire is próbálom visszatartani, némi kaján röhögéssel vegyített álmélkodás vesz egyre inkább erőt rajtam.

Azér fejlődik a mi köpcösünk, ezt nem tagadhattya le senki. Számszakilag legalábbis.
Kezdetben volt ugye a három gyerek, három szoba, négy kerék. Utána meg ugye a hálószobába invitált öt nyugdíjas rendőr, hat rokkant, hét gonosz tűzoltó, nyolc katona, kilenc bohóc volt a menő duma.

Mosmámeg boldog - boldogtalan évértékeli a Forradalmi Jogász - paraszt Kormány első esztendejét. Gondoltam van képem hozzá nekem is.

Olyan ez a balsailázár féle játék a nyuggeralkotmány módosításával, mintha az Alekosz meg a Totya pöttyös gumilabdával egyérintőzne valamelyik pesti gangos ház hátsó udvari falánál, és mondjuk az a szatyorszájú szilikonpi... izé... lány drukkolna nekik szépen artikuláltan és kultúráltan, ahogy csak bír.

Természetesen ahogy szokták, egyéni képviselői indítványként nyújtotta be ma Lázár János és Balsai István a nyuggereket szívató alkotmánymódosítást.

A királyi televízió ma reggeli fideszkelte című agitprop blokkja Szemközt elnevezésű részének vendége Gyurcsány Ferenc mentelmi ügye kapcsán Dr. Rubovszky György, az Országgyűlés Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságának elnöke volt.