Mámegin az LMP. Velük van tele a teljes magyar közbeszéd, a média és a blogoszféra.
Meg még a tököm is.

Hámitmongyak köpcöském, nagyon úgy néz ki, hogy mostanában ezek itten nem a te napjaid. Azér nem, mer a népek mostanra már kiismerték a... khm... sajátos személyiségszerkezetedet. Sőt megtanultak már nernyelven is. A hülye propagandádat már csak a békemenetisták, meg a mélyhívők veszik be. Mondjuk az igaz, hogy ők viszont tövig.

Az a helyzet, hogy - bár gondolom ez már régesrég kiderült - nem vagyok egy két lábon járó kis madárhatározó. Sőt a bréhmfrédi reinkarnációja sem, így nem tudom, hogy köpnek-e egyáltalán az igazi baglyok.
A neonfélék, mint azt az elmúlt évben is olvashattátok igen.
Ezekből készítettem egy kis összeállítást.
Jó szórakozást kívánok hozzá, így bájgli után, pezsgő előtt.

Néha álruhába öltözök és csak úgy röpködök kedvem szerint erre-arra.



A minap röködés közben elkaptam egy postagalambot, akinél ezt a levelet találtam:

Akárki akármit mond, mosmá ezerszázalék, hogy a végin csak összejött a NER. Csak mosmá úgy híjják, hogy ezekhülyékbazmeg.
Mermimás jutna az ilyen magamfajta liberálidióta eszibe, ha végigolvassa az elmúlt hét kormánypárti ömlenyeit.

Mielőtt rátérnék a lényegre, idéznék egy kommentpárbeszédet az előző szénporfalvi szösszenetemről:

1 tatabányai
2012. 04. 09. 17:28

Szénporfalvi a jó kurva anyád te pakolós bunkó!
Egy tatabányainak a szarát sem ehetnéd meg !

Na megvót ezis. Máminthogy ez tegnapi nacionáldéj. Bár egy kissé kevésbé jött ki a hajrá pesti skacok, meg a Petőfi szobor - Práter utca - Corvin köz fíling, deazér az vót na.
Többet erről szó se essék. Tegnap se esett sokkal több.

Már több mint egy hete közösüli a csőröm ez a turulos izé. Mostakkó vegyem én magamra, amit a köpcös verbálejakulált ottan az ópusztába amikor lerántotta a damasztot arról faszhegyre ültetett madárimitációról? Hogy én is beleszülettem vóna?

Botladozik a világ rengye, hogyígy mosmámeg a hagyóügybe is belevizelt a lőrinc. Akarom mondani az antal.
Az Antal.
A békávé egykori főtónija azzal állt elő a tárgyaláson, hogy  sűrű bocsbazmegolással kísérve gyakorlatilag visszavont minden olyan állítást amelyet az ügy nyomozati szakaszában Hagyóra és Mesterházyra tett.
Mostakkó se nokiásdoboz, se parizer? Sesemmi?
Hát hová jutunk így?

Szoktam én azon néhanapján nyüszítésig röhögni, hogy amikor a fletó beszól, vagy akciózik egyet, a kisebb-nagyobb politikusok szakmányban fossák le a saját és egymás inait, hogyasszongya, fusson ki merre lát mer visszagyün az öszödi böszme. Meg ilyenek.
Mint például most is.

Má megin szépen vagyunk. A világsajtó az aprópénzzel megszórt, égő magyar zászló képekkel van tele, a világ demokratikusabb felének mértékadó politikusai minket csesztetnek.
És mindezt miért?

Má montam én drága nertársak többször is, hogy az emberi hülyeség elért mosmá a világ végéig, oszt lelóg ottan, mint valami elcseszett cafrangos rétestészta. Példának okáért itt van nekünk mingyá a köpcösvezér elmúlt napokbeli verbális ámoknyüzsgése.

Írtam én már egyszer a "belvárosi zsúrpubik és lányismerőseik, valamint a hozzájuk csapódó jobb sorsra érdemes, mitsem sejtő vidéki ződek alkotta szervezetképződményről", vagyis az LMP-ről. Akkor sem tartottam őket sokra, tán még semmire sem, de a hódmezővásárhelyi választási játszódásukkal megint elrúgták nálam a pöttyöst.

Elnézegettem én itten az elmúlt napokban, amint a Forradalmi Jogász-paraszt Kormány első embere sorozatosan konzultizél. Öröm volt látni és hallani, hogy mennyire éktelenül faszán halad itten szinte minden. Azt meg pláne, hogy dolgozó népünk és a vele szövetséges parasztság, meg a cigányság farkasflórinak hódoló része, kiegészülve a nemzetközpontú értékkonzervatív magyar értelmiséggel és az ilyen esetekben kihagyhatatlan óriásnyelvű iparkamarai elnökkel meg a két ölebszakszervezettel, mennyire meg van elégedve a dolgok menetével. Vagy inkább állásával.

Dehogy marad köpcöském. Dehogy marad. Akármit is sugdosnak a füledbe a turbónyaloncaid, az a csúnya igazság, hogy mióta világ a világ, még nem volt olyan rendszer, ami maradt volna.
A tied se fog.

Komolyan mondom, öröm nézni eztet a mi kis költségvetési kócerájvircsaftunkat, vagy mi a fittyfrászt. Miközben a köpcös táncospáva Brüsszelben robbantgatja a honi gazdaság motorjait és már a sztratoszférába növeszti szigorúan verbálisan a mi tündérmeseországunkat, addig itthon a jobbkeze a parlamentet abuzálja a költségvetéssel.

Igazából nem akartam én foglalkozni ezzel a nagy nemzeti arcszőrzettel. Akkor sem, amikor a térdeit csapkodva röhögött, akkor sem, amikor amikor véget ért a szép emlékű kis magyar-székely apostolíróhamucsempészeti projekt, de még akkor sem, amikor - mint utólag az eredményből kiderült, szinte mérhetetlenül sikeresen - Erdélyben kampányolt az egykor szebb napokat látott székelyudvarhelyi hájfejű mellett.

Mosmá valaki télleg szóhatna az udvari beszállító dílerüknek, hogy higíccson kicsinység a cuccon, mer ezek má egyre nagyob faszságokat delirálnak.

Ájjunk má meg egy polgári szóra hé! Márpedig itten kérem aligmarhá... akarom mondani oligofr... izé... oligarh... na ez az! Szóval magyarhonban oligarhák pedig nincsenek. Hánemmondom, vót idő amikó vótak, de mosmá, hogy a dicsőséges kétharmados fülkeforradalom a vérbe kutyázta a rohattlibsibolsi elmúttnyócévet, mosmá nincsen egy darab se.

Most, hogy már túl vagyunk azon, hogy a mocskos kozmopolita bulvárkacsák ennen sárga csőrükkel a gajdeszbe csípkedték a fess embert, itt van nekünk ez az elnökkaszting. Vagy mi.

Úgy vagyok én ennek a Fidesz farvízén hajókázó jelentéktelen ideológiai pártszerűségnek az itteni tájjellegű csoportjával, mint az egyszeri ember egy a segge partjára nőtt szemölccsel. Tudja, hogy van, de nem sok vizet zavar, hacsak néha nem akad bele a klotyópapír.

Atyavilág! De szép is volt ez a tegnapi nap! A nap, amikor a smittnevű majdnem lemondott, de aztán mégse. Akárki meglássa, ez majd így fog bekerülni a történelemkönyvekbe. Azokba a történelemkönyvekbe, ahol már külön fejezetei vannak annak, hogy Orbán Viktor még soha nem hazudott, Selmeczi Gabika egy elismert nyugdíjszakértő, Lázár János egy szerény, kemény, becsületes munkával a jelenlegi pozíciójába jutott ember, Matolcsy György jó gazdasági szakember, Szíjjártó meg egy tetőtől talpig hiteles ember.

Az a helyzet, hogy nem akarnék én ebbe a smittes buliba beszállni. A cucc ki van belezve elölről és hátulról is. Újat írni erről már nem is lehet és nem is kell szerintem.
Ami érdekes lehet, sőt egyenesen mókás, az a hívek reakciója.

Nem akarnék én leborulni önnön nagyságom előtt ( nincs is ilyen ), de azért az előző bejegyzésemben sikerült jól megjósolni, hogy mi is fog történni a nemzeti ünnepen.
Egyvalamiben azonban tévedtem. Nevezetesen abban, hogy a köpcös vezér ünnepi beszédében legalább megpróbál valamiféle magyarázatot adni az elé jó pénzért felhajtott ezúttal már nemzetközí hívőtömegnek, hogy miként lett és lesz az unióval és ájemeffel szembeni kuruc ellenállásból  alázatos és serény valagnyalás.