Mostanság a jobbikék környékén valahogy nem egy lányregény az élet.
Éltek bele a szép világukba, má alakzatba fővonúni se köllött mindennap, dűt a lé innen, onnan, a beígért két pofon is csak egy rég elfeledett vicc vót, amikor beütött a ménkü.
Hámitlátnak a pártlapban?

Ó drágajóemberek, hölgyeimuraim, meg a többiek!
Deszépisvótez!
Egy hétvége a parlament-kossuttér-gundelresztorant háromszögben!
Eznemsemmivót!

Mostakkó az a nagybüdös, hogy előkerűttem.
Nem biztos, hogy mindenki öröme felhőtlen, de ez van.

Máhogymosmá alig egy hónap van hátra az aktusig, asszem kéne egypár keresetlen jómagyar szó az előjátékról.
Merhogyaz valahogy nemigazán akaródzna beindúni.

Nnna.
Elment.
Az aktivista.
Jól szituáltnak látszó, ötvenközeli fekete hölgy.
Udvarias.
Aláírnám-e fideszes Bencsik János ajánlóívét.
Nem.

A végin azér csak létrejött a NER, csak mostan má úgy híjják, hogy ezekhülyékbazmeg. Eztet má vagy fél éve egyszer leírtam, de egy cseppet se bír veszíteni az igasságábul.
Sőt.
Merhogy mire is gondoljak akkor, amikor amikor a kormánypárt, meg az ő  túlbuzgó, jellemtelen és idióta csinovnyikhada, karöltve az összes csicskájával és a negyednótás netes trollseregével, elkezd aggódni a baloldalért.

Baszki Árpi!

Dobjá valami ütős csasztuskát légyszi erre a ruszki bizniccre, mermá a hívek se értik a merrehánymétert.

Vanám itten most odaát a jobberéknél ajvék, meg nyüszítés, sőt még némi bérrettegés is.
Má ahogy olvasom netszerte.

Most, hogy má így mindenünk megvan, csak ez hiányzott. Mint éhezőnek egy falat kenyér.
A csapat.
A magyar csapat.
Sőt!
A Magyar Csapat!

Néhány általam elkövetett befejezett mondat 2013-ból.

Van nekünk itten egy kamarai emberünk. Egyrészt.
Másrészt van nekünk egy kamarai emberünk, aki rendszeresen rektális dédelgetésben részesíti a vezért.
Ez a tevékenység mongyuk minden egyes magyar vállalkozásnak évi ötezer forintjába kerül.
Ha tagja a kamarának, ha nem.

Húbazmeg! Nem szeretnék most a rezsidémonok helyébe lenni. Kapnak ezek most olyan sallerokat ezerszámra, hogy a koki adja a másikat. A tarkón legyintésekről meg ne is beszéljünk.

Ebbe az egész októberi forradalmi cuccba aza jó, hogy má túl vagyunk rajta.
Merhogy még egykét nap, oszt lejön a jónép erről a tripről is.
Nadebazmegaddig!

Mostanában az van, hogy ha kinyitom valamelyik újságot, vagy meghallgatom a híreket, esetleg megnézek egy híradót, izomból pofánbasz a hurráoptimizmus.
Ilyenkor az első gondolatom az, hogy mennyire jó ez szegény, búvalbaszott nemzetünknek.

A minap eztet a furfangos kérdést bírta feltenni a magyar sportújságírás szöllősinevű óbersovszkija:

Miként élte túl a Videoton szomorú búcsúját az Európa-ligából? Vagy azt is kérdezhetném: jól alszik, Viktor?

Elsőnek mingyá ittvan nekünk a szóvivő. A Hoppál.
Kezdjük azzal, hogy komoly írástudó ember nem reagál pártszóvivőkre.
Mer égő.
Még a szépemlékű szíjjártónevű zselés cövek idejében megfogadtam, hogy énse. Mentségemre legyen mondva, nem számítottam arra, hogy még annál is van lejjebb.

Hábazmeg, mostaztán télleg rosszul vagyok a gyönyörűségtől. Mondjuk azér nem egészen úgy, mint ezek:

"Becskereki:
Viktor ismét sikeresen védi Hazánkat a globalistaliberáliscionista tőke által kézi vezérelt EU-val szemben!
Sporthasonlattal élve záporoznak a ballib eumocskok ütései kidolgozott felsőtestén, de ő hősiesen ellenáll.
Ha kell elhajol a bal(!)horgok elöl, néha kap jobbhorgot is, de a parasztlengőt ő viszi be az EU-parlament nevű ellenfél egyre satnyuló testébe!
Hajrá Viktor! Hajrá Magyarország!"

Valamelyik nap ezt írtam a fészbúkon:

"Most valahogy úgy vagyok a blogírással, mint az egyszeri nyugdíjas bácsi a csigaszedéssel. Ott van a téma előttem, de mire odajutok, hogy meg tudnám írni, addigra huss... már nem is aktuális. Ez legtöbbször azért van mert mire letudom a havi 300 óra melót, már agyilag le vagyok szopva."

Jött rá néhány kellemes komment, úgyhogy megpróbálom összekapni magam és nyesek néhány forgácsot.

Máhogy énse maraggyak ki a nagy népi ajnárbul. Ezúttal egy klasszikussal kívánok minden jót a nemzet elsőszámú gödörbűkirántójának, a Forradalmi Jogász-paraszt, Trafik és Gödörszakértő Kormány vezetőjének ötvenedik születésnapja alkalmából:

Az a helyzet drága nertársaim az úrban, hogy mire észbe találtunk kapni, addigra már alhasig járunk a kampányban. Sőt nekem már lóg is belefele mindenem, ami azon a tájékon csak található rajtam.

Mosmeg az van itten drága nertársaim az úrban, hogy az egész világ má megin ellenünk van. Má megin mindenki a mi vesztünkre tör. A minap is ötven magát értelmiséginek valló labanc vájta belénk mocskos elsárgult fogú álkapcáját és azóta is véres innyel rágja sokat szenvedett nemzettestünket.

- Hívatott főnök
- Hívattam? Ki a tököm is maga?
- Az én nevem Potá...
- Jaaaa.... a Pótárpi, hát mér nem ezzel kezdte?

De szép dógokon estünk át má megin pár nap alatt! Mámajnemhogy rosszul vagyok a gyönyörűségtől.
Merhogyugye a szemünk előtt zajlott, hogy Pintér tábornok szájkaratéban fölényes győzelmet aratott Tél tábornok felett.

Mosmá, hogy így kifele kászálódok a takonyból, meg az egyéb légúti váladékokból, megpróbálok néhány keresetlen sort idesrájbolni, mer eddig akáhányszor nekifogtam, csak addig jutottam, hogy bazmeg.
És ez nem lázálom volt.

Akárhogyis nézem köpcöském, ez megin nem a te heted vót. Má asse vót semmi, ahogy hétfőn betekerted a törvénygyári verklit. Egybű sikerűtt előtréfálkodni azzal a ma már örökérvényű matematikai tétellel, miszerint húsz milliárd több mint huszonöt milliárd. Mármint euróban. Soha máskor és semmi másban nem.
Csak itt és most és euróban.